Győrben született, és itt is szeretett bele a labdarúgásba. Fiatal kora ellenére már rengeteg tapasztalatot szerzett a sportágban. 2009-ben a Győri Dózsa SE játékosaként, később hat éven keresztül a Győri ETO színeiben lépett pályára, ahol el is végezte a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiát. Dani, aki elsősorban a középhátvéd pozíciót tölti be a mérkőzéseken, nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is focizott már - ebben segítette őt remek szlovák és angol nyelvtudása is.
A sikeres kezdés nagy ugróléc lehet bárki számára, aki keményen dolgozik. A fiatal játékosnak mégis próbatétel elé kellett állnia; az átigazolási szezon utolsó pillanatában küldték el Sopronból.
A sikeres kezdés nagy ugróléc lehet bárki számára, aki keményen dolgozik. A fiatal játékosnak mégis próbatétel elé kellett állnia; az átigazolási szezon utolsó pillanatában küldték el Sopronból.
Dani mégsem adja fel legnagyobb álmát, hiszen sokan támogatják őt. Az őszi szezon és a téli felkészülés folyamán barátja, Máthé Jenő segített neki a megfelelő focicsapatot találni. Jenő csupán 18 éves, de már most sikerült neki teljes értékű ügynöki munkát végeznie. Korábban ő is focizott, de mégsem maradt a pályán, hiszen számára leginkább az volt a fontos, hogy más tehetséges játékosok karrierjét elősegíthesse.
A minap egy interjú keretein belül leültünk beszélgetni Danival és Jenővel. Dani mesélt nekünk arról, hogyan sikerült folytatnia a küzdelmet, milyennek képzeli el a jövőjét, és mi a véleménye a magyar labdarúgásról, míg Jenő a közös munkával kapcsolatban válaszolt néhány kérdésünkre.
Mindig focista szerettél volna lenni?
Dani: Igen, mindig is profi labdarúgó szerettem volna lenni.
Dani: Igen, mindig is profi labdarúgó szerettem volna lenni.
Szóval semmi más nem volt tervben?
Dani: Semmi más nem volt tervben, mert egészen kicsi korom óta azért edzettem, hogy megkapjam a lehetőséget egy nagyobb csapatnál. A középiskola megválasztásakor is ez az érv szólt a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia mellett.
Dani: Semmi más nem volt tervben, mert egészen kicsi korom óta azért edzettem, hogy megkapjam a lehetőséget egy nagyobb csapatnál. A középiskola megválasztásakor is ez az érv szólt a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia mellett.
Tulajdonképpen a Győri ETO-nál kezdődött a karriered. Hogyan tekintesz vissza az ott eltöltött idődre?
Dani: Igen, itt kaptam meg az első nagyobb lehetőséget a labdarúgásban. Előtte Győrszentivánon és a Győri Dózsában fociztam, ahonnan sok jó emléket őrzök. Az ottani edzőknek köszönhetően sikerült annyit fejlődnöm, hogy a Győri ETO-hoz kerülhessek, amiért a mai napig hálás vagyok nekik. ETO-s éveimre mindig büszkén tekintek vissza. Nagyon sok mindent tanulhattam a klubnál, hiszen profi körülmények között készülhettem a bajnoki mérkőzésekre. Elmondhatom, hogy a klub kulcsjátékosaként mutatkozhattam be az utánpótlás-válogatottban is, és itt köthettem életem első profi szerződését. Ha ETO-s éveimre gondolok, büszkeséggel és önbizalommal tölt el, hogy Magyarország egyik elit akadémiáján nevelkedhettem.
Dani: Igen, itt kaptam meg az első nagyobb lehetőséget a labdarúgásban. Előtte Győrszentivánon és a Győri Dózsában fociztam, ahonnan sok jó emléket őrzök. Az ottani edzőknek köszönhetően sikerült annyit fejlődnöm, hogy a Győri ETO-hoz kerülhessek, amiért a mai napig hálás vagyok nekik. ETO-s éveimre mindig büszkén tekintek vissza. Nagyon sok mindent tanulhattam a klubnál, hiszen profi körülmények között készülhettem a bajnoki mérkőzésekre. Elmondhatom, hogy a klub kulcsjátékosaként mutatkozhattam be az utánpótlás-válogatottban is, és itt köthettem életem első profi szerződését. Ha ETO-s éveimre gondolok, büszkeséggel és önbizalommal tölt el, hogy Magyarország egyik elit akadémiáján nevelkedhettem.
Milyen technikát sajátítottál el az Akadémián?
Dani: Leginkább a lapos, kombinatív labdakihozatalokban és a higgadt játékban fejlődtem, hiszen az edzőim ezt favorizálták. Rengeteget gyakoroltuk a védekező mozgásokat is, emellett a helyezkedésemet és a megelőző szereléseimet is nagy erősségemnek tartom.
Dani: Leginkább a lapos, kombinatív labdakihozatalokban és a higgadt játékban fejlődtem, hiszen az edzőim ezt favorizálták. Rengeteget gyakoroltuk a védekező mozgásokat is, emellett a helyezkedésemet és a megelőző szereléseimet is nagy erősségemnek tartom.
Összesen 157 pályára lépésed volt a korosztályos csapatokban. Volt olyan meccs, ami kiemelkedett valamiért a többi közül számodra?
Dani: Talán egy U18-as Honvéd elleni találkozó. 0-1-es állásnál a 80. perc környékén egy szöglet után kipattanó labdát 25-30 méterről a rövid felsőbe bombáztam, ezzel megszereztem az egyenlítő gólt.
Dani: Talán egy U18-as Honvéd elleni találkozó. 0-1-es állásnál a 80. perc környékén egy szöglet után kipattanó labdát 25-30 méterről a rövid felsőbe bombáztam, ezzel megszereztem az egyenlítő gólt.
Hol tart a magyar labdarúgás szerinted?
Dani: Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött jó irányba! Odafigyelnek a klubok utánpótlásképzésére, és ez, idő kérdése ugyan, de meghozza majd a gyümölcsét. Jó látni, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány szívesen kipróbálja a felnőtt válogatottban a fiatal tehetségeket, és számukra plusz motiváció, hogy jó teljesítménnyel, kortól függetlenül be lehet kerülni oda. Minden labdarúgónál nagy elismerés, ha számítanak rá a felnőtt válogatottban is.
Dani: Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött jó irányba! Odafigyelnek a klubok utánpótlásképzésére, és ez, idő kérdése ugyan, de meghozza majd a gyümölcsét. Jó látni, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány szívesen kipróbálja a felnőtt válogatottban a fiatal tehetségeket, és számukra plusz motiváció, hogy jó teljesítménnyel, kortól függetlenül be lehet kerülni oda. Minden labdarúgónál nagy elismerés, ha számítanak rá a felnőtt válogatottban is.
Már a külföldi helyzetbe is belepillantottál egy kicsit. Mennyivel másabb ott?
Dani: Külföldön, Szlovákiában azt tapasztaltam, hogy mentálisan, fejben jobban akarják a játékosok a maximumot nyújtani. Sokkal alázatosabbak, és az első perctől az utolsóig szívüket-lelküket kiteszik a pályán a klubért és a szurkolókért. Edzésen mindig a legjobbat nyújtják, és folyamatosan azért edzenek, hogy fejleszthessék különböző hiányosságaikat. Véleményem szerint az a döntő fontosságú, hogy ők a nap 24 órájában a profi sportolói életet próbálják élni. Megfelelő alvás, étkezés, regeneráció nélkül az edzés és az elvégzett munka mit sem ér!
Dani: Külföldön, Szlovákiában azt tapasztaltam, hogy mentálisan, fejben jobban akarják a játékosok a maximumot nyújtani. Sokkal alázatosabbak, és az első perctől az utolsóig szívüket-lelküket kiteszik a pályán a klubért és a szurkolókért. Edzésen mindig a legjobbat nyújtják, és folyamatosan azért edzenek, hogy fejleszthessék különböző hiányosságaikat. Véleményem szerint az a döntő fontosságú, hogy ők a nap 24 órájában a profi sportolói életet próbálják élni. Megfelelő alvás, étkezés, regeneráció nélkül az edzés és az elvégzett munka mit sem ér!
Te sokat dolgoztál, mégis egyik napról a másikra bizonytalanná vált a karriered. Elmesélnéd, hogyan történt ez?
Dani: Január elején a barátom, Jenő felhívott, mert megbeszélt egy próbajátékot a Soproni VSE csapatával. Tetszett az ötlet, és másnap már csatlakoztam is a csapat téli felkészüléséhez. Néhány nap múlva már meg is feleltem egy Nitra elleni edzőmeccs után. Minden részleten megegyeztünk, másnap pedig már alá kellett volna írnunk a papírokat. Felmentünk az ügyvezető-igazgatóhoz, ahol elém is rakták a szerződést. Elolvastam, de néhány papír hiányában sajnos mégsem írhattam alá; a játékengedélyem csak hetekkel később érkezhetett volna meg. Akkor még megnyugtatott az, hogy a klub leigazol engem, Jenőnek el is küldtek egy Szándéknyilatkozatot. A ciprusi edzőtábor során minden edzőmérkőzésen pályára léptem, élveztem a mester bizalmát. A visszaigazolási papírjaimat a klub még nem tudta akkor elintézni. Érdeklődtünk a csapatnál, de továbbra is azt a választ kaptuk, hogy várjunk, idővel minden rendben lesz. Február 8-án edzés után felhívott az ügyvezető, és közölte, hogy, pénzhiányra hivatkozva, nem számítanak rám. Érzékenyen érintett a dolog, hiszen már teljes értékű csapattagnak éreztem magam. Az átigazolási időszak utolsó fázisában pedig már nem volt a képben más csapat.
Dani: Január elején a barátom, Jenő felhívott, mert megbeszélt egy próbajátékot a Soproni VSE csapatával. Tetszett az ötlet, és másnap már csatlakoztam is a csapat téli felkészüléséhez. Néhány nap múlva már meg is feleltem egy Nitra elleni edzőmeccs után. Minden részleten megegyeztünk, másnap pedig már alá kellett volna írnunk a papírokat. Felmentünk az ügyvezető-igazgatóhoz, ahol elém is rakták a szerződést. Elolvastam, de néhány papír hiányában sajnos mégsem írhattam alá; a játékengedélyem csak hetekkel később érkezhetett volna meg. Akkor még megnyugtatott az, hogy a klub leigazol engem, Jenőnek el is küldtek egy Szándéknyilatkozatot. A ciprusi edzőtábor során minden edzőmérkőzésen pályára léptem, élveztem a mester bizalmát. A visszaigazolási papírjaimat a klub még nem tudta akkor elintézni. Érdeklődtünk a csapatnál, de továbbra is azt a választ kaptuk, hogy várjunk, idővel minden rendben lesz. Február 8-án edzés után felhívott az ügyvezető, és közölte, hogy, pénzhiányra hivatkozva, nem számítanak rám. Érzékenyen érintett a dolog, hiszen már teljes értékű csapattagnak éreztem magam. Az átigazolási időszak utolsó fázisában pedig már nem volt a képben más csapat.
Ez hihetetlen! Ennek ellenére nem adod fel, és tovább küzdesz, igaz?
Dani: Nekem most nagyon nehéz ez az időszak, mert a mennyországból hirtelen a pokolba jutottam, számomra érthetetlen okokból. Mégis, én egy olyan ember vagyok, aki minden nehézség után feláll. Igen, tovább küzdök!
Dani: Nekem most nagyon nehéz ez az időszak, mert a mennyországból hirtelen a pokolba jutottam, számomra érthetetlen okokból. Mégis, én egy olyan ember vagyok, aki minden nehézség után feláll. Igen, tovább küzdök!
Nehéz azért ezt megtenni, és továbblépni. Neked hogyan sikerült?
Dani: Próbáltam magam biztatni, és most szeretnék leginkább a pozitív dolgokra gondolni. Sokat edzek külön és sokat fejlesztem magam mentálisan. Jelenleg az a legfontosabb, hogy fejben ne essek szét.
Dani: Próbáltam magam biztatni, és most szeretnék leginkább a pozitív dolgokra gondolni. Sokat edzek külön és sokat fejlesztem magam mentálisan. Jelenleg az a legfontosabb, hogy fejben ne essek szét.
Kik támogattak ebben a nehéz helyzetben?
Dani: A családom mindig mindenben mellettem áll. Ők támogatnak, biztatnak még ezek után is. Bármiben segítenek annak érdekében, hogy elérjem a célom. Nagyon hálás vagyok ezért nekik. Remélem, egyszer viszonozni tudom majd nekik mindazt, amit értem tesznek.
Dani: A családom mindig mindenben mellettem áll. Ők támogatnak, biztatnak még ezek után is. Bármiben segítenek annak érdekében, hogy elérjem a célom. Nagyon hálás vagyok ezért nekik. Remélem, egyszer viszonozni tudom majd nekik mindazt, amit értem tesznek.
Hogyan tovább?
Dani: Januárban volt néhány másik klubtól is megkeresésem, de visszautasítottam őket, mondván, én már megtaláltam a csapatomat. Jelenleg nem tudom, hol fogom folytatni a pályafutásom, hisz ilyen rövid idő alatt lehetetlen olyan minőségi csapatot találni, ami egy 20 éves srácnak megfelelő lenne a fejlődése szempontjából.
Dani: Januárban volt néhány másik klubtól is megkeresésem, de visszautasítottam őket, mondván, én már megtaláltam a csapatomat. Jelenleg nem tudom, hol fogom folytatni a pályafutásom, hisz ilyen rövid idő alatt lehetetlen olyan minőségi csapatot találni, ami egy 20 éves srácnak megfelelő lenne a fejlődése szempontjából.
Szlovák és angol nyelvtudással talán szerencsésebb lenne egy külföldi csapatot választani. Vannak ilyen terveid?
Dani: Természetesen vannak ilyen terveim. Most is azon dolgozom, hogy külföldre igazolhassak hosszabb időre. Ezzel szeretnék bizonyítani a magyar labdarúgásnak és azoknak, akik nem hittek bennem.
Dani: Természetesen vannak ilyen terveim. Most is azon dolgozom, hogy külföldre igazolhassak hosszabb időre. Ezzel szeretnék bizonyítani a magyar labdarúgásnak és azoknak, akik nem hittek bennem.
A futball manapság egy üzletté vált. Szerinted milyen hatásai lesznek ennek?
Dani: Már most érezhető, hogy a futball egyfajta üzletté változott. Az a célja az embereknek, hogy minél nagyobb profitot hozzanak ki belőle. Sajnos úgy érzem, hogy ez a labdarúgás szépségére megy, pedig mindenki azért szereti meg ezt a sportot, mert szép.
Dani: Már most érezhető, hogy a futball egyfajta üzletté változott. Az a célja az embereknek, hogy minél nagyobb profitot hozzanak ki belőle. Sajnos úgy érzem, hogy ez a labdarúgás szépségére megy, pedig mindenki azért szereti meg ezt a sportot, mert szép.
Mennyire nehéz így kiemelkedni a többiek közül?
Dani: Nagyon sok jó focista van a világon. Kiemelkedni csak úgy lehet, hogy a nap 24 órájában profi sportolói életet élünk, és folyamatosan motiváljuk magunkat.
Dani: Nagyon sok jó focista van a világon. Kiemelkedni csak úgy lehet, hogy a nap 24 órájában profi sportolói életet élünk, és folyamatosan motiváljuk magunkat.
Van olyan focista, akire példaképedként tekintesz?
Dani: Talán furcsán fog hangzani, de én Mervó Bencét tartom a példaképemnek. Vele még Győrben játszottam együtt. Azért csodálom, mert megmutatta, hogy ennyi sérülés, csalódás után is fel lehet állni, és ilyen rövid idő alatt nagyon sok eredményt el lehet érni. Ha sokat dolgozunk és fejben erősek vagyunk, akkor bárhonnan fel lehet állni és sikereket lehet elérni.
Dani: Talán furcsán fog hangzani, de én Mervó Bencét tartom a példaképemnek. Vele még Győrben játszottam együtt. Azért csodálom, mert megmutatta, hogy ennyi sérülés, csalódás után is fel lehet állni, és ilyen rövid idő alatt nagyon sok eredményt el lehet érni. Ha sokat dolgozunk és fejben erősek vagyunk, akkor bárhonnan fel lehet állni és sikereket lehet elérni.
Mit szeretnél elérni focistaként?
Dani: Külföldön, Németországban vagy Spanyolországban szeretném megmutatni magam egyszer egy nívós bajnokságban.
Mi szurkolunk! Üzennél esetleg azoknak, akik a te utadat szeretnék követni?
Dani: Bármi is történjen velük, a hitük és az álmaik motiválják őket. Minden akadályt le lehet győzni, és minden csalódás után fel kell állni, mert azok erősítenek meg mindenkit. Eltelhet 1 év, 4 év, de ha teszünk az álmainkért, előbb-utóbb kopogtatni fog az ajtón a szerencse, és akkor készen kell állnunk!
Dani: Bármi is történjen velük, a hitük és az álmaik motiválják őket. Minden akadályt le lehet győzni, és minden csalódás után fel kell állni, mert azok erősítenek meg mindenkit. Eltelhet 1 év, 4 év, de ha teszünk az álmainkért, előbb-utóbb kopogtatni fog az ajtón a szerencse, és akkor készen kell állnunk!
Jenő, mikor és hogyan ismerted meg Danit?
Jenő: Október egyik délelőttjén csörgött a telefonom. Egy barátom hívott, amin nem lepődtem meg, hiszen sokat beszélünk, gyakran telefonon is. Gyorsan elmagyarázta, kiről és miről lenne szó. Regionális szinten intéztem már hasonló dolgokat, de az még nekem is új volt, hogy egy fiatal és ambiciózus srácot elvigyek a profi sport világába. Éreztem, hogy képes vagyok rá, de csak azt mertem megígérni, hogy mindent megteszek. A közel fél év alatt Dani személyében egy nagyszerű sportembert ismertem meg.
Jenő: Október egyik délelőttjén csörgött a telefonom. Egy barátom hívott, amin nem lepődtem meg, hiszen sokat beszélünk, gyakran telefonon is. Gyorsan elmagyarázta, kiről és miről lenne szó. Regionális szinten intéztem már hasonló dolgokat, de az még nekem is új volt, hogy egy fiatal és ambiciózus srácot elvigyek a profi sport világába. Éreztem, hogy képes vagyok rá, de csak azt mertem megígérni, hogy mindent megteszek. A közel fél év alatt Dani személyében egy nagyszerű sportembert ismertem meg.
Könnyű vele dolgozni?
Jenő: Abszolút. Mindenben kikérem a véleményét, hiszen az ő jövőjéről van szó. Már az elején figyeltem arra, hogy minél jobban megismerjem, tudjam, mik a céljai és az elvárásai. Így most már egy esetleges gyors döntéshozatalt fel merek vállalni. A téli felkészülési időszak előtt két hétig segítettem az egyéni edzésprogramjában, és a hozzáállására sosem lehetett panasz.
Milyennek látod a jövőjét?
Jenő: Mindenkinek keményen meg kell küzdenie a saját jövőjéért. Az utóbbi másfél-két évben rengeteg csalódás érte Danit a sportban. Jelentősen alul értékelik, de minden nap azért edz, hogy fejlődjön, és megmutathassa mindenkinek, ki is ő valójában. A tavalyi Leicester-csoda csapatkapitánya, Wes Morgan 32 éves korára jutott a csúcsra, nem kevés akarattal és munkával.
Mennyire viselte őt meg ez a bizonytalan helyzet?
Jenő: Amennyire engem is. Három NB2-es csapatnál tudtam neki próbajáték-lehetőséget intézni, melyek közül egyik helyről nemleges választ kaptam, a másikról egy erős „talán”-t, amiből sajnos később sem lett igen. A harmadik a Soproni VSE volt. Elég zavaros volt a csapattal töltött egy hónapjának utolsó időszaka. Több oka is volt ezért annak, hogy végül nem tudta aláírni a profi szerződését a téli átigazolási időszak folyamán.
Neked mennyi munkát jelentett?
Jenő: A sporttal töltött időmet sosem tekintettem munkának. Belőlem sosem lehetett volna profi labdarúgó, de másoknak, akik bíznak bennem, segíthetek ebben. Két nagyon tehetséges fiatal srácot tudtam elhelyezni olyan utánpótlás-csapatokban, ahol rengeteget fejlődhetnek, és harcolhatnak az álmaikért. Dani 96-osként jövőre már nem lesz támogatott korosztály tagja, de ez nem jelenti azt, hogy nem kap több lehetőséget profi csapatoknál.
Mi az, ami motivál titeket?
Bontsuk két részre a kérdést, hiszen két teljesen más dolgot csinálunk. Daninak mindenképp a motivációkeresés lesz a következő időszak legfontosabb feladata. Meg fogja még kapni a második esélyét, és élni fog azzal is, hiszen most sem rajta múlott. A részemről összetettebb a dolog. Egyrészt az motivál, hogy másoknak segíthetek, másrészről pedig bizonyítani szeretnék másoknak és magamnak. Szeretném megmutatni, hogy a fiatal korom ellenére képes vagyok elvégezni egy ilyen stresszes munkát, és nem az vagyok, akinek első látásra tűnök. Ha a munkámmal egy nagyon kis darabot hozzá tudok tenni a magyar futball minőségbeli javulásához, már megérte lemondanom minden másról.
N.A.
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése