2017. február 22., szerda

Szurovecz Kitti: "Ha nincs kedvem írni, egyszerűen nem írok."

A hazai olvasóközösség számára már igazán ismert Szurovecz Kitti neve. A fiatal édesanya nem csak az újságírás területén ért el hatalmas sikereket, hanem az eddig megjelent regényei is folyamatosan fogynak a boltok polcairól. Mit gondoltok, Kitti életében volt már olyan, hogy nehézséget okozott elmerülnie az írás világában? A vele készült interjúnkban többek közt erre a kérdésre is választ kaphattok! 

Információink szerint, elég sokáig foglalkoztál a színészi hivatás gondolatával, de a tanulmányaid során mégis a kommunikációs szakot választottad. Tulajdonképpen mi vezérelt az írás tudománya felé?
Kitti: Az írást nem tudománynak tartom, hanem rendkívül jó lehetőségnek az önmagunk megismeréséhez vezető úton. Sosem gondoltam az írásra úgy, mint munkára, vagy karrierre, egyszerűen csak szeretek írni, történeteket szőni, és érdekelnek az emberi sorsok, mások belső motivációi, az emberi kapcsolatok. Ezért is lettem előbb újságíró, majd jóval később, hét év múlva regényszerző is.

Az évek alatt már számos sikeres és népszerű regényeddel sikerült megtöltened a könyvesboltok polcait. Az eddig megjelent történeteid közül, melyik volt számodra a legmeghatározóbb? 
Kitti: Egyértelműen a Hópelyhek a válladon. Egyrészt mert önéletrajzi ihletésű, másrészt, mert szerintem az eddigi legérettebb írásom. Gyógyultam általa. Míg írtam, feldolgoztam néhány gyerekkori és párkapcsolati traumát. Nagy örömömre az Olvasóim azt írják, őket is érik a történetem által felismerések, gyógyulnak általa. Épp ez volt a szándékom vele, hogy ez történjen, szóval boldog vagyok.

2016 október végén, a Hópelyhek a válladon című alkotásoddal varázsoltad el az olvasóközönségedet. A regény egy borderline személyiségzavarban szenvedő férfi, és egy frissen elvált hölgy „szerelmi kapcsolatát” mutatja be. Egy regény megírásakor csak annak a személynek a bőrébe képzeled magad, akinek a szemszögéből írod a történetet, vagy esetleg a többi szereplő gondolataiban is elmerengsz?
Kitti: A Hópelyhek a válladon esetében leginkább Arlene bőrébe bújtam, az ő szemén át láttattam a dolgokat. Fontos volt számomra, hogy szubjektív legyen, hogy az olvasók tisztán lássák, mit érez egy ilyen helyzetben az áldozat, ahogyan azt is, miért nem tud túllépni vagy továbblépni, egyszerűen elhagyni azt, aki ilyen bántva szereti. Nyilván nem látok bele a férfiak lelkébe, csak azt adhattam vissza a regény oldalain, amit én kaptam az igazi Colin-tól és Hayden-től. Illetve, azt, ahogyan egy-egy helyzetben viselkedtek.

Pályafutásod során voltak olyan pillanatok vagy időszakok, amikor nehézséget okozott elmerülni az írás világában? Ilyenkor, hogy sikerült erőt venned magadon?
Kitti: Az a taktikám, hogy nem veszek erőt magamon. Ha nincs kedvem írni, egyszerűen nem írok. Persze, cikket, interjút, azt igen, de az egész más, hiszen hozott anyagból dolgozom, és nem nekem kell kitalálnom egy történetet. Sosem szabad erőltetni a regényírást, és egyáltalán semmit, ami a szenvedélyünk, mert akkor munkává válik és az utálatos dolog. Olyan, mintha a szerelmünket holnaptól festő-mázolóként alkalmaznánk. Az ihlet a legváratlanabb pillanatokban, a legkülönösebb események hatására talál rám. Arra törekszem, hogy amikor velem van, írjak, mint a kisangyal.

Nem csak a fantasztikus regényeiddel, hanem kimagaslóan tehetséges újságírói készségeiddel is remekelsz a mindennapokban. Manapság ez a szakma is kétrétű, hiszen az egyik oldal a hiteles tartalomra és az összetett írásokra törekszik, míg a többiek a figyelemfelkeltő pletykák – egyszóval a bulvárosodás felé hajlanak, mégis rájuk van a legnagyobb igény. Neked mi a véleményed erről?
Kitti: Én a Meglepetés magazinnál dolgozom főállásban, ami nem bulvárlap, hanem egy kedves, női magazin, főként nőket érintő témákkal foglalkozunk. Nem sok ilyen boldog kis sziget van már a mai médiában, szóval igencsak megbecsülöm, hogy itt dolgozhatok. Sok érdekes emberrel találkozom és beszélgetek az interjúk során, és ez rengeteg történetet ad a regényíráshoz is. Úgy gondolom, a bulvárra is szükség van, de csak a jó ízlés határain belül, kattintás vadász oldalak mondvacsinált híreit én magam sem olvasom. Ami nehéz, hogy pont ezek miatt sokszor úgy érzem, az újságírói hivatásnak van pejoratív, rossz hangú színezete is, ami nem könnyíti meg a munkámat, pedig én aztán mindig minden riportalannyal egyeztetek az utolsó betűig az elkészült cikk kapcsán, és sosem teszek fel bántó, vagy épp bugyiban turkáló kérdéseket. Azért úgy érzem, a 13 éves szakmai múltam nyomán sok művész megbízik bennem, és ha hívom, nem retteg, hogy ez meg mit akar már megint, hanem kedélyesen beleköszön a telefonba, és mindig örül, ha együtt dolgozunk. Ez jó érzés.

A közösségi oldalakon számos olyan csoport működik, ahol a tehetséges, ugyanakkor szakmai tapasztalatokkal még nem rendelkező fiatal írók próbálják bontogatni a szárnyaikat. Mit gondolsz, milyen előnnyel és hátránnyal szolgálhatnak az ilyen csoportok?
Kitti: Az írói csoportok alakulásának csak előnyei vannak! A kezdő regényszerzőknek vagy novellistáknak a lehető legjobb, ha megosztják egymással az írásaikat, ha beszélgetnek az írásról és segítik egymást a fejlődésben. Remek, hogy egyre több ilyen alakul és kiscsoportos műhelymunka folyik. Csodálatos, hogy az internetnek köszönhetően egy-egy tehetséges kezdő író akár néhány hónap leforgása alatt is saját olvasótáborra tehet szert.

Szerinted az internet adta lehetőségek mennyire segíthetik elő a későbbi karrierjüket?
Kitti: Nagyon fontos, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Hogy blogoljanak, hogy fejezeteket osszanak meg online az írásaikból, hogy olvasótábort toborozzanak maguk köré. Mert akinek van, azzal elsőkönyves szerzőként is sokkal könnyebben szóba állnak a könyvkiadók, hiszen nincs bennük akkora kockázat, mintha egy teljesen ismeretlen írót szeretnének bevezetni a piacra.

Mit üzennél a Pop-Hopp Extra blog követőinek?
Kitti: Hogy olvassanak nagyon sokat és jó könyveket! Egy friss kutatás szerint a magyar lakosságnak csak mintegy egyharmada olvas. Ugye, milyen borzasztóan kevés? Jó lenne ezt a következő években legalább 50%-ra felküzdeni! Mert amit a saját bőrünkön nem tapasztalhatunk meg az életben, azt megtehetjük a jó könyvek által. Szegényebb, aki nem olvas. Komolyan. Én állandóan nyakig benne vagyok egy könyvben. Most épp Rowling Cormoran Strike sorozatát olvasom, és totálisan beszippantott. És hogy mikor olvasok a munkám és a családom mellett? Megtalálom a módját. Villamos, orvosi váróterem, WC – annyi lehetőség adódik!

S.N
more »

Zoltán Erika: 30 év - 30 dal kihívás - Hangolódjunk együtt a nagykoncertre!

Bizonyára már ti is értesültetek róla, hogy Zoltán Erika énekesnő - akinek az egyik slágeréről kapta blogunk a nevét - március 11-én ünnepli pályafutásának 30. esztendejét. A jubileumi évforduló alkalmából, egy kis játékra szeretnénk titeket invitálni, hogy könnyebben menjen a várakozás. Idézzük fel együtt a legjobb slágereket!


A játék célja, hogy a 30 év - 30 dal elnevezésű nagykoncertig, minden nap egy Zoltán Erika slágert oszthatnátok meg az adatlapotokon. A publikálás pedig a következő feltételeknek megfelelően alakulna. A megosztott posztban meg kell jelölni az oldalunkat (így -> @Pop-Hopp Extra), aztán a jelenlegi napot, majd jöhet a dal.

Zoltán Erika: 30 év – 30 dal kihívás

1. Nap - A jelenlegi kedvenc dalom
2. Nap - A dal, amire bármikor tudnék táncolni
3. Nap - Az első olyan dal, amit élőben hallottam
4. Nap - Ami mindig megnevettet
5. Nap - Amit mindenképp hallanék a nagykoncerten
6. Nap - Egy dal, ami egy szomorú emlékhez köt
7. Nap - Ami egy boldog emlékhez köt
8. Nap - A dal, amelyiket már énekeltem otthon
9. Nap - Ami boldogsággal tölt el
10.Nap - Amit sosem felejtek el
11.Nap - Ami megtanított valamire
12.Nap - A dal, amelyik nélkül nincs koncert
13.Nap - Ami jelentős szerepet tölt be az életemben
14.Nap - Ami elűzi a rossz kedvem
15.Nap - A dal, amelyiken bármikor tudnék sírni
16.Nap - Egy dal, amit biztosan megtanítok az unokáimnak is
17.Nap - Jelenlegi kedvenc dalom – Hátha változott a kezdetek óta –
kiegészítve ezzel a szöveggel: A 30 év alatt azért kedveltem Erikát, mert..
more »

2017. február 19., vasárnap

INTERJÚ: A fiatal focista tovább küzd

Talán még ismeretlen számotokra Hajdár Dániel neve, a 20 éves focista azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megváltozzon.

Győrben született, és itt is szeretett bele a labdarúgásba. Fiatal kora ellenére már rengeteg tapasztalatot szerzett a sportágban. 2009-ben a Győri Dózsa SE játékosaként, később hat éven keresztül a Győri ETO színeiben lépett pályára, ahol el is végezte a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiát. Dani, aki elsősorban a középhátvéd pozíciót tölti be a mérkőzéseken, nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is focizott már - ebben segítette őt remek szlovák és angol nyelvtudása is.

A sikeres kezdés nagy ugróléc lehet bárki számára, aki keményen dolgozik. A fiatal játékosnak mégis próbatétel elé kellett állnia; az átigazolási szezon utolsó pillanatában küldték el Sopronból.

Dani mégsem adja fel legnagyobb álmát, hiszen sokan támogatják őt. Az őszi szezon és a téli felkészülés folyamán barátja, Máthé Jenő segített neki a megfelelő focicsapatot találni. Jenő csupán 18 éves, de már most sikerült neki teljes értékű ügynöki munkát végeznie. Korábban ő is focizott, de mégsem maradt a pályán, hiszen számára leginkább az volt a fontos, hogy más tehetséges játékosok karrierjét elősegíthesse.

A minap egy interjú keretein belül leültünk beszélgetni Danival és Jenővel. Dani mesélt nekünk arról, hogyan sikerült folytatnia a küzdelmet, milyennek képzeli el a jövőjét, és mi a véleménye a magyar labdarúgásról, míg Jenő a közös munkával kapcsolatban válaszolt néhány kérdésünkre.


Mindig focista szerettél volna lenni?
Dani: Igen, mindig is profi labdarúgó szerettem volna lenni.

Szóval semmi más nem volt tervben?
Dani: Semmi más nem volt tervben, mert egészen kicsi korom óta azért edzettem, hogy megkapjam a lehetőséget egy nagyobb csapatnál. A középiskola megválasztásakor is ez az érv szólt a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia mellett.

Tulajdonképpen a Győri ETO-nál kezdődött a karriered. Hogyan tekintesz vissza az ott eltöltött idődre?
Dani: Igen, itt kaptam meg az első nagyobb lehetőséget a labdarúgásban. Előtte Győrszentivánon és a Győri Dózsában fociztam, ahonnan sok jó emléket őrzök. Az ottani edzőknek köszönhetően sikerült annyit fejlődnöm, hogy a Győri ETO-hoz kerülhessek, amiért a mai napig hálás vagyok nekik. ETO-s éveimre mindig büszkén tekintek vissza. Nagyon sok mindent tanulhattam a klubnál, hiszen profi körülmények között készülhettem a bajnoki mérkőzésekre. Elmondhatom, hogy a klub kulcsjátékosaként mutatkozhattam be az utánpótlás-válogatottban is, és itt köthettem életem első profi szerződését. Ha ETO-s éveimre gondolok, büszkeséggel és önbizalommal tölt el, hogy Magyarország egyik elit akadémiáján nevelkedhettem.

Milyen technikát sajátítottál el az Akadémián?
Dani: Leginkább a lapos, kombinatív labdakihozatalokban és a higgadt játékban fejlődtem, hiszen az edzőim ezt favorizálták. Rengeteget gyakoroltuk a védekező mozgásokat is, emellett a helyezkedésemet és a megelőző szereléseimet is nagy erősségemnek tartom.

Összesen 157 pályára lépésed volt a korosztályos csapatokban. Volt olyan meccs, ami kiemelkedett valamiért a többi közül számodra?
Dani: Talán egy U18-as Honvéd elleni találkozó. 0-1-es állásnál a 80. perc környékén egy szöglet után kipattanó labdát 25-30 méterről a rövid felsőbe bombáztam, ezzel megszereztem az egyenlítő gólt.

Hol tart a magyar labdarúgás szerinted?
Dani: Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött jó irányba! Odafigyelnek a klubok utánpótlásképzésére, és ez, idő kérdése ugyan, de meghozza majd a gyümölcsét. Jó látni, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány szívesen kipróbálja a felnőtt válogatottban a fiatal tehetségeket, és számukra plusz motiváció, hogy jó teljesítménnyel, kortól függetlenül be lehet kerülni oda. Minden labdarúgónál nagy elismerés, ha számítanak rá a felnőtt válogatottban is.

Már a külföldi helyzetbe is belepillantottál egy kicsit. Mennyivel másabb ott?
Dani: Külföldön, Szlovákiában azt tapasztaltam, hogy mentálisan, fejben jobban akarják a játékosok a maximumot nyújtani. Sokkal alázatosabbak, és az első perctől az utolsóig szívüket-lelküket kiteszik a pályán a klubért és a szurkolókért. Edzésen mindig a legjobbat nyújtják, és folyamatosan azért edzenek, hogy fejleszthessék különböző hiányosságaikat. Véleményem szerint az a döntő fontosságú, hogy ők a nap 24 órájában a profi sportolói életet próbálják élni. Megfelelő alvás, étkezés, regeneráció nélkül az edzés és az elvégzett munka mit sem ér!

Te sokat dolgoztál, mégis egyik napról a másikra bizonytalanná vált a karriered. Elmesélnéd, hogyan történt ez?
Dani: Január elején a barátom, Jenő felhívott, mert megbeszélt egy próbajátékot a Soproni VSE csapatával. Tetszett az ötlet, és másnap már csatlakoztam is a csapat téli felkészüléséhez. Néhány nap múlva már meg is feleltem egy Nitra elleni edzőmeccs után. Minden részleten megegyeztünk, másnap pedig már alá kellett volna írnunk a papírokat. Felmentünk az ügyvezető-igazgatóhoz, ahol elém is rakták a szerződést. Elolvastam, de néhány papír hiányában sajnos mégsem írhattam alá; a játékengedélyem csak hetekkel később érkezhetett volna meg. Akkor még megnyugtatott az, hogy a klub leigazol engem, Jenőnek el is küldtek egy Szándéknyilatkozatot. A ciprusi edzőtábor során minden edzőmérkőzésen pályára léptem, élveztem a mester bizalmát. A visszaigazolási papírjaimat a klub még nem tudta akkor elintézni. Érdeklődtünk a csapatnál, de továbbra is azt a választ kaptuk, hogy várjunk, idővel minden rendben lesz. Február 8-án edzés után felhívott az ügyvezető, és közölte, hogy, pénzhiányra hivatkozva, nem számítanak rám.   Érzékenyen érintett a dolog, hiszen már teljes értékű csapattagnak éreztem magam. Az átigazolási időszak utolsó fázisában pedig már nem volt a képben más csapat.

Ez hihetetlen! Ennek ellenére nem adod fel, és tovább küzdesz, igaz?
Dani: Nekem most nagyon nehéz ez az időszak, mert a mennyországból hirtelen a pokolba jutottam, számomra érthetetlen okokból. Mégis, én egy olyan ember vagyok, aki minden nehézség után feláll. Igen, tovább küzdök!

Nehéz azért ezt megtenni, és továbblépni. Neked hogyan sikerült?
Dani: Próbáltam magam biztatni, és most szeretnék leginkább a pozitív dolgokra gondolni. Sokat edzek külön és sokat fejlesztem magam mentálisan. Jelenleg az a legfontosabb, hogy fejben ne essek szét.

Kik támogattak ebben a nehéz helyzetben?
Dani: A családom mindig mindenben mellettem áll. Ők támogatnak, biztatnak még ezek után is. Bármiben segítenek annak érdekében, hogy elérjem a célom. Nagyon hálás vagyok ezért nekik. Remélem, egyszer viszonozni tudom majd nekik mindazt, amit értem tesznek.


Hogyan tovább?
Dani: Januárban volt néhány másik klubtól is megkeresésem, de visszautasítottam őket, mondván, én már megtaláltam a csapatomat. Jelenleg nem tudom, hol fogom folytatni a pályafutásom, hisz ilyen rövid idő alatt lehetetlen olyan minőségi csapatot találni, ami egy 20 éves srácnak megfelelő lenne a fejlődése szempontjából.

Szlovák és angol nyelvtudással talán szerencsésebb lenne egy külföldi csapatot választani. Vannak ilyen terveid?
Dani: Természetesen vannak ilyen terveim. Most is azon dolgozom, hogy külföldre igazolhassak hosszabb időre. Ezzel szeretnék bizonyítani a magyar labdarúgásnak és azoknak, akik nem hittek bennem.

A futball manapság egy üzletté vált. Szerinted milyen hatásai lesznek ennek?
Dani: Már most érezhető, hogy a futball egyfajta üzletté változott. Az a célja az embereknek, hogy minél nagyobb profitot hozzanak ki belőle. Sajnos úgy érzem, hogy ez a labdarúgás szépségére megy, pedig mindenki azért szereti meg ezt a sportot, mert szép.

Mennyire nehéz így kiemelkedni a többiek közül?
Dani: Nagyon sok jó focista van a világon. Kiemelkedni csak úgy lehet, hogy a nap 24 órájában profi sportolói életet élünk, és folyamatosan motiváljuk magunkat.

Van olyan focista, akire példaképedként tekintesz?
Dani: Talán furcsán fog hangzani, de én Mervó Bencét tartom a példaképemnek. Vele még Győrben játszottam együtt. Azért csodálom, mert megmutatta, hogy ennyi sérülés, csalódás után is fel lehet állni, és ilyen rövid idő alatt nagyon sok eredményt el lehet érni. Ha sokat dolgozunk és fejben erősek vagyunk, akkor bárhonnan fel lehet állni és sikereket lehet elérni.

Mit szeretnél elérni focistaként?
Dani: Külföldön, Németországban vagy Spanyolországban szeretném megmutatni magam egyszer egy nívós bajnokságban.

Mi szurkolunk! Üzennél esetleg azoknak, akik a te utadat szeretnék követni?
Dani: Bármi is történjen velük, a hitük és az álmaik motiválják őket. Minden akadályt le lehet győzni, és minden csalódás után fel kell állni, mert azok erősítenek meg mindenkit. Eltelhet 1 év, 4 év, de ha teszünk az álmainkért, előbb-utóbb kopogtatni fog az ajtón a szerencse, és akkor készen kell állnunk!

Jenő, mikor és hogyan ismerted meg Danit?
Jenő: Október egyik délelőttjén csörgött a telefonom. Egy barátom hívott, amin nem lepődtem meg, hiszen sokat beszélünk, gyakran telefonon is. Gyorsan elmagyarázta, kiről és miről lenne szó.  Regionális szinten intéztem már hasonló dolgokat, de az még nekem is új volt, hogy egy fiatal és ambiciózus srácot elvigyek a profi sport világába. Éreztem, hogy képes vagyok rá, de csak azt mertem megígérni, hogy mindent megteszek. A közel fél év alatt Dani személyében egy nagyszerű sportembert ismertem meg.

Könnyű vele dolgozni?
Jenő: Abszolút. Mindenben kikérem a véleményét, hiszen az ő jövőjéről van szó. Már az elején figyeltem arra, hogy minél jobban megismerjem, tudjam, mik a céljai és az elvárásai. Így most már egy esetleges gyors döntéshozatalt fel merek vállalni. A téli felkészülési időszak előtt két hétig segítettem az egyéni edzésprogramjában, és a hozzáállására sosem lehetett panasz.

Milyennek látod a jövőjét?
Jenő: Mindenkinek keményen meg kell küzdenie a saját jövőjéért. Az utóbbi másfél-két évben rengeteg csalódás érte Danit a sportban. Jelentősen alul értékelik, de minden nap azért edz, hogy fejlődjön, és megmutathassa mindenkinek, ki is ő valójában. A tavalyi Leicester-csoda csapatkapitánya, Wes Morgan 32 éves korára jutott a csúcsra, nem kevés akarattal és munkával.

Mennyire viselte őt meg ez a bizonytalan helyzet?
Jenő: Amennyire engem is. Három NB2-es csapatnál tudtam neki próbajáték-lehetőséget intézni, melyek közül egyik helyről nemleges választ kaptam, a másikról egy erős „talán”-t, amiből sajnos később sem lett igen. A harmadik a Soproni VSE volt. Elég zavaros volt a csapattal töltött egy hónapjának utolsó időszaka. Több oka is volt ezért annak, hogy végül nem tudta aláírni a profi szerződését a téli átigazolási időszak folyamán.

Neked mennyi munkát jelentett?
Jenő: A sporttal töltött időmet sosem tekintettem munkának. Belőlem sosem lehetett volna profi labdarúgó, de másoknak, akik bíznak bennem, segíthetek ebben. Két nagyon tehetséges fiatal srácot tudtam elhelyezni olyan utánpótlás-csapatokban, ahol rengeteget fejlődhetnek, és harcolhatnak az álmaikért. Dani 96-osként jövőre már nem lesz támogatott korosztály tagja, de ez nem jelenti azt, hogy nem kap több lehetőséget profi csapatoknál.

Mi az, ami motivál titeket?
Bontsuk két részre a kérdést, hiszen két teljesen más dolgot csinálunk. Daninak mindenképp a motivációkeresés lesz a következő időszak legfontosabb feladata. Meg fogja még kapni a második esélyét, és élni fog azzal is, hiszen most sem rajta múlott. A részemről összetettebb a dolog. Egyrészt az motivál, hogy másoknak segíthetek, másrészről pedig bizonyítani szeretnék másoknak és magamnak. Szeretném megmutatni, hogy a fiatal korom ellenére képes vagyok elvégezni egy ilyen stresszes munkát, és nem az vagyok, akinek első látásra tűnök. Ha a munkámmal egy nagyon kis darabot hozzá tudok tenni a magyar futball minőségbeli javulásához, már megérte lemondanom minden másról.

N.A.
more »

2017. február 7., kedd

Nyilvánosságra hozták a "Got Me Started" turné dallistáját

Nyilvánosságra hozták Martina Stoessel "Got Me Started" elnevezésű első szóló turnéjának dallistáját. Az énekesnő már gőzerővel készül a koncertsorozatára, amivel Budapesten kívül, még számos európai nagyvárosba ellátogat. A fellépések alatt, számos sikeres dalokból fog "csemegézni". A tavalyi évben megjelent lemezéről hallhatunk számokat, emellett a Tini film betétdalai, és a Violetta című argentin televíziós filmsorozat népszerű dalai is felcsendülnek a koncerteken.

Mindezek után, lássuk mire számíthatunk:
Great Escape
All You Gotta Do
Siempre Brillaras
Sigo Adelante
Got me Started
Sie Tu Te Vas
Don´t Cry For Me
Finders Keepers
Handwritten
Confia En Mi
Born To Shine Acustico
Losing The Love
Se Escapa Tu Amor

Violetta sorozat dalai:

Underneath It All
En Mi Mundo
Te Creo
Como Quieres
En Gira
Hoy Somos Mas

S.N
more »

2017. január 30., hétfő

Sikerek és megjelenésre váró újdonság #kpopperhírek

Zion.T betekintést nyújt a kulisszák mögé 
A kitűzött megjelenésre váró új album Február 1-én kerül nyilvánosságra, ami „OO” nevet viseli. Zion.T több előzetes kiadását tervezi, ezzel is fent tartva az érdeklődésünket. Egy rövid betekintést enged a kulisszák mögé a „Sorry” című zenéből Beenzino együttműködésével. Túlságosan sok mindent nem árul el, hogy mi lesz, mivel a videó valójában teljesen átugorja a felvételt. 

Suzy melankolikusan ünnepli szóló debütálását 
„Yes No Maybe”-vel A Miss A-s Suzy új mini albuma kiadásával ünnepelte a hivatalos debütálását, mint szóló művésznő. Ezenfelül még egy MV is megjelent, ami „Yes No Maybe” néven látott napvilágot, amelyet J.Y. Park írt. A dalt Wong Kar Wais „Chungking Express” inspirálta, a videóban közrejátszik a melankólia és borússág. 

Az EXO újra bizonyított 
Az EXO, fiúbanda ismét igazolta, hogy a legjobban értékesített koreai előadókhoz tartoznak. A csapat eladása 2016-ban körülbelül 2,13 millió album volt. Ez a szám kikalkulálva 1,17 millió másolat „EX’ACT”-ról és „LOTTO”-ról, 425.000 másolat „For Life”-ról, 276.000 másolat EXO-CBX „Hey Mama!”-ról és 260.000 másolat Laytől „Lose Control”-ról. Továbbá a banda 1 millió felett adta el a teljes három albumát.

H.V
more »

2017. január 26., csütörtök

Mi áll a túlzott rajongás hátterében?

A legtöbb ember számára ismerős a rajongás érzése, ugyanakkor a társadalom nem akarja – vagy éppen nem tudja elfogadni – ezt a tényt. Főként a tinédzserkorra jellemző, hogy a fiatal lányok kiposzterezett szobákban hallgatják rongyosra a kedvencük épp megjelent slágerét, vagy a koncertek után autogramért és közös képért esedeznek. De mi van akkor, ha ez a fajta rajongás veszélyessé válik? Honnan tudjuk, hogy hol a határ?

A külföldi sztároknál már megszokott, hogy a rajongótábor leglelkesebb tagjai lerohanják őket, esetleg kinyomozzák a lakhelyüket, és nem mozdulnak el mindaddig, amíg az kívánt személy nem fordít rájuk egy kis figyelmet. A túlzott fanatizmus következtében a híradóban sűrűn hallani olyan esetekről is, amikor a fiatalok olyannyira kötődnek az áhított celebhez, hogy egy találkozás alkalmával hisztérikus kitöréseket produkálnak, extrém esetekben viszont az öngyilkosságig fajulhat. Ettől természetesen a toplista élére merészkedő hazai hírességek sem éreznek kivételt, ugyanakkor itthon valamelyest enyhébb rajongói típusokkal találkozhatunk.

Mérhetetlenül kötődnek a kedvencükhöz
Számos olyan fanatikusnak mondható fiatallal találkozhatunk a koncerteken, akik már olyannyira megrögzötten szeretik a kedvenc sztárjaikat, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy teljesen magukhoz láncolják. A legtöbb alkalommal a közösségi oldalakon és az autogram címekre érkező levelek, vagy a fellépésekre szánt ajándékok formájában próbálnak belevésődni a szívükbe. Természetesen ennek is vannak veszélyesebb esetei, amikor teljesen elvakítja őket a kedvencük csillogása, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kötődjenek hozzájuk. 

„Nekem Szabyest a kedvencem, hiszen egy hatalmas dolgot változtatott meg bennem. Az első találkozás alkalmával a fellépés elején a könnyeimmel küszködtem, ő pedig leugrott a színpadról és átölelt. Tulajdonképpen neki köszönhetően pozitív irányba indult az életem, ezért is tetováltattam magamra a nevét!” – mesélte Bettina, aki már évek óta figyelemmel követi az énekes mindennapjait.

Milyen pszichológiai háttere van a rajongásnak?
A túlzott rajongásnak lelki okai is lehetnek. Habis Melinda pszichológus szerint, a megrögzött fanatizmus gyakorta az egyén múltjából eredő problémákra vezethető vissza. A pszichés betegségek mellett, sok esetben a gyermekkorban elérhetetlenné vált szülőkép erősen összefügg ezzel. Ilyenkor az egyén tudatlanul megismétli a korábbi traumát, hiszen a szerette ismét nem hozzáférhető, és nagyon keveset kaphat belőle. A rajongó olyan tulajdonságokkal ruházza fel a szeretett sztárját, melyekkel valójában nem rendelkezik, viszont ő maga vágyik rá. Az idol kiválasztásában szintén a családi minták dominálnak. Ha valakivel agresszívek a szülei, akkor hajlamosabb egy kemény figurát, vagy épp ellenkezőleg, egy nőies férfit (vagy anyafigurát) választani, hogy így kapjon meg valamit, amit mindig is keresett. A pszichológus szerint, mindaddig nem szükséges szakemberhez fordulni, amíg a rajongás nem hat ki az egyén magánéletére (párkapcsolat, iskola, munka).

S.N
more »

2017. január 24., kedd

Ismerd meg a Nickelodeon új sorozatát

Valami újat keresel ahhoz, hogy kitölthesd az unalmas sulis hétköznapokat? Esetleg többet szeretnél tudni a lovakról? Nos, a Nickelodeon újabb izgalmas sorozattal jelentkezik, mely a hazai tévécsatornán sajnos még várat magára.



A "Ride" ("Lovagolj") című ifjúsági kalandsorozat az Egyesült Királyságban már az első évad utolsó epizódjához ért, amerikai premierje január 30-ára várható.

A sorozat Katherine "Kit" Bridges (Kendra Timmins) kalandjait követi, akinek Angliába kell költöznie, miután édesapja, Rudy egy új állást kap az úgynevezett Covington Akadémián, egy elit lovas bentlakásos iskolán. Az élet egy új suliban sohasem könnyű, különösen akkor, ha még olyan dolgot is kötelező megtenned, amitől félsz. Kit legnagyobb félelme a lovaglás, de a lány később bármilyen kihívással szembe mer majd nézni új barátjának, TK-nek köszönhetően. Ez az új barát pedig nem más, mint a legnagyobb kihívást jelentő, legmakacsabb ló az Akadémián.

Még ha erős kapcsolatot is ápolsz valakivel - Kit esetében egy lóval, félelmeid ettől függetlenül lehetnek... Készen állsz a kihívásra?

A sorozatban a főszerepet kapott Kendra Timmins mellett többek között Oliver Dench, Jonny Gray, Alana Boden, Manuel Pacific és Rameet RauliMi már alig várjuk, hogy bejelentsék a magyar megjelenést. Addig is, lehetőséget kaptunk arra, hogy a Covington Akadémia diákjaival interjút készíthessünk.

Hamarosan ti is megismerhetitek őket!


N.A
more »