2017. március 28., kedd

Április 2-tól újra jelentkezik A Nagy Duett!

Idén is 12 sztárpár áll majd A Nagy Duett színpadára, de minden párosnak csak az egyik tagja profi énekes. A kiválasztott hírességek már gőzerővel készülnek a megmérettetésre, ahol adásonként minden alkalommal egy pár búcsúzik a nézőktől. Néhány nappal ezelőtt már napvilágot láttak a profi előadók nevei, de nézzük, kik is lesznek a további fellépők..? 

Íme a lista.. 
Peller Károly - Stohl Luca 
Janicsák Veca - Simon Kornél 
Tolvai Renáta - Danny Blue 
Oláh Gergő – Zimány Linda 
Vastag Csaba – Ábrahám Edit 
Fábián Juli - Győrfi Pál 
Vincze Lilla - Apáti Bence 
Völgyesi Gabi - Sági Szilárd 
Jolly - Hódi Pamela 
Csipa - Mádai Vivien 
Judy – Erdei Zsolt 
Emílió – Ábel Anita 

Az előző szériákból már bőven akadt érdekes, vicces és ámulatba ejtő énekes produkció, ugyanakkor az idei is fergeteg szórakozást ígér. Az adásokat ezúttal Tilla vezeti, a zsűri székében pedig továbbra is népszerű és sikeres előadók foglalnak helyet. Köztük lesz az egykori Crystal együttes frontembere Kasza Tibor, az Emerton-díjas énekesnő és színművész Szulák Andrea, és a harmadik szériát megnyerő Cooky is.

S.N
more »

2017. március 27., hétfő

EXKLUZÍV: Interjú a "Ride" sorozat főszereplőjével, Kendra Leigh Timminsszel

Kendra Leigh Timmins a Nickelodeon új műsorának, a "Ride"-nak egyik főszereplője. A sorozatban Kendra Katherine "Kit" Bridgest alakítja, egy mókás leányzót, akinek hirtelen Angliába kell költöznie, mert édesapja új állást kap a Covington Akadémián. A "Ride" (Lovagolj) Kit új iskolájában megélt kalandjait követi: többek között egy igen makacs, nagy kihívást jelentő lóval, TK-jel is meg kell birkóznia.


Kendra Londonban, Ontarióban született, és már kiskorában esélyt kapott arra, hogy megtapasztalja a színészetet, kezdve általános iskolai műsorokkal, reklámszereplésekkel. Azonban az áttörés egészen a "Wingin It" című sorozatban való szerepléséig váratott magára. Ezt követően többször felkérték vendégszereplésre a Degrassi gimi, Vámpírunk, a gyerekcsősz, és több sorozatban is. Emellett feltűnt a Bar/átok és a Lost After Dark filmekben. A fiatal lány nemcsak tehetséges, hanem elragadó személyiséggel is rendelkezik.

Olvassátok el Kendrával készített interjúnkat, és ismerjétek meg a Covington Akadémia világát, melybe ő éppen belecsöppent!


Kicsi gyermekként indult el a karriered. Milyen érzés ilyen fiatalon színésznek lenni?
Kendra: Nagyon szerencsésnek érzem magam. Olyan korán szerettem bele a színészetbe, hogy mostanra már a komfortzónámmá vált. Olyasvalami ez, amit imádok csinálni, és amiben magabiztosnak érzem magamat. Egy hatalmas löketet adott nekem, így már rengeteg szakmai tapasztalatot gyűjthettem és remek képzést kaphattam.

Szóval nincsen rajtad nyomás?

Kendra: Talán egy kicsi, különösen a "Ride" miatt, mert ez az első alkalom, hogy valóban főszerepet játszhatok. Viszont ezt a nyomást én rakom magamra. Szeretném, ha a legtöbbet kihozhatnánk a karakterekből és a történetből, amit hihetetlen írók és alkotók raktak össze. Szerencsére van egy hihetetlenül erős támogatási rendszerem, ha mondhatom, a barátaim és a családom, így ől segítenek egy kicsit enyhíteni a nyomást.

Tehetséges vagy, rengeteg vendégszereplési felkérést kaptál már tévésorozatokban, a "Ride" viszont egy újabb kihívás. Volt már korábban bármilyen tapasztalatod lovakkal?

Kendra: Valójában volt egy kis tapasztalatom a forgatás előtt, igen. Pár éve, amikor fiatalabb voltam, elmentem egy nyári lovastáborba, és bármikor, amikor a családommal vakációra mentünk, azon kaptuk magunkat, hogy lóháton ülünk mindannyian. Úgyhogy nagyon kellemesen érzem magam lovak körül, de ami a lovaglást illeti, nem vagyok különösebben profi. Határozottan nem estem le még egyszer sem lóról, de éppen azért vannak ilyen hihetetlenül nagyszerű lovaglópárosaink. Ők a legjobbak legjobbjai, beleértve néhány színészt, akik a Trónok harcában szerepelnek, így aztán jó kezekben vagyunk.

Meg tudod mondani, miért szerettél volna a sorozat szereplői közé tartozni?

Kendra: Azért szerettem volna csatlakozni a stábhoz, mert a forgatókönyv olyan hihetetlenül jól volt megírva. Egy igazán szívből jövő történet egyedi karakterekkel. Azonnal beleszerettem Kitbe, ráadásul ki az, aki nem akarna lovakkal dolgozni ÉS Észak-Írországban forgatni? Azon túl, amiatt is izgatott lettem, hogy brit színészekkel dolgozhatok együtt, akikkel más esetben nem lett volna lehetőségem, de szerencsére a "Ride" egy koprodukció. Ráadásul az egész szereplőgárda hihetetlenül tehetséges, és mind valami különlegeset visznek a műsorba. Nagyon hálás vagyok azért, hogy engem is kiválasztottak.

Milyen volt a forgatás?

Kendra: A forgatás nagyon jó volt! Annyira jó egyébként, hogy végre befejeztük. Jelenleg az utolsó simítások zajlanak, és hamarosan már Amerikában is adják majd.

A "Ride" az Egyesült Királyságban már az első évad végéhez ért. Mi volt a legizgalmasabb dolog, ami történt veled a debütálás óta?

Kendra: Hogy őszinte legyek, minden izgalmas volt azóta. Olyan sok dolgot most először tapasztalok meg, például végre megnézhetjük együtt az epizódokat, megoszthatjuk a barátainkkal, a családdal, mindenféle fantasztikus promóciós dolgot csinálunk, és interjúkat készítenek velünk, mint most Ti. De azt hiszem, ha valamit ki kell emelni, akkor az az, hogy a sorozat plakátjait és előzetesét láthatom a kanadai mozikban. Eléggé irreális!


Mesélj egy kicsit a karakteredről, Kitről. Könnyen tudtál vele azonosulni?

Kendra: Kit egy kicsit keményfejű és nagyon őszinte lány. Éppen elvesztette az édesanyját, ezért próbál egy új kezdetet találni apukájával a Covingtonban, ahova nem egészen illik bele, mert eléggé fél a lovaktól - Ez egy lovas iskolában hatalmas probléma. Kit mindig a legjobbat látja az emberekben és a helyzetekben is, ami miatt néha bajba kerül. Nekem azonnal sikerült Kittel azonosulnom, mert egy olyan összetett személyiség, nem fér bele egyetlen kategóriába. Magabiztos, de tele van félelmekkel, és szabad szellemű, de nagyon makacs. Sokat törődik a barátaival és a családjával, mindig kész értük akármit megtenni. Azt hiszem, az egyetlen dolog, amiben különbözünk Kittel, az az, hogy ő eltekintve a lovaktól nagyon bátor, és szeret kibújni a szabályok alól. Vele ellentétben én egy csomó mindentől félek, beleértve a bajba kerülést.

Van valaki, akire példaképedként tekintesz?

Kendra: A példaképeim az iparban folyamatosan változnak, és sosem tudnék egyetlen egyet kiválasztani közülük. Különböző emberektől különböző dolgokat tanulok, amiket átveszek, és próbálok magamon alkalmazni. Nagyon rajongok azokért a színészekért, akik mernek kockázatot vállalni és változni. Azok az emberek is a példaképeim, akiknek változatos a karrierjük - a drámától a vígjátékig sok mindent kipróbálnak, és látszik rajtuk, hogy ezt élvezik is csinálni, és nem is veszik magukat túl komolyan.

És ha dolgozhatnál valakivel, ki lenne az?

Kendra: Mennyi helyünk van? Hahaha. Annyi emberrel szeretnék együtt dolgozni, amennyivel lehetséges. Bármelyik színésznővel, akire felnézek, például Jennifer Lawrence-szel, Emma Stone-nal, Anna Kendrickkel és Rachel McAdams-szel - ők a kedvenceim. Meghalnék azért is, hogy egy Wes Anderson-filmben szerepelhessek; az egy álom lenne! Dolgoznék Geoffrey Rush-sal is. Nemcsak azért, mert csodálom őt, hanem azért is, mert akkor anyukám találkozhatna vele.

Van olyan színész, akiért rajongsz?

Kendra: Természetesen! Hahaha, ez is mindig változik, de Daniel Radcliffe-ért biztosan. Ő egy hihetetlenül tehetséges színész, nagyon cuki, és - ugyan már, hisz ő Harry Potter!

Hallottuk, hogy szeretsz olvasni is fantasy történeteket.

Kendra: Ez igaz! Hatalmas könyvmoly vagyok, ha fantasyről és sci-firől van szó. Jelenleg a "Harry Potter" mellett az "Éhezők viadala" és a "Trónok harca" kötetei a kedvenceim. Mind fantasztikusak, de néhány kevésbé ismert könyvet is nagyon szeretek, mint például a "The Warded Man" Peter V. Brett-től, a "Tűz" Kristin Cashore-tól és a "Throne of Glass" Sarah J. Mass-től.

Mi a helyzet az írással? Mit szoktál írni?

Kendra: Mivel mostanában annyit dolgoztam filmeken, rengeteg forgatókönyvet írtam. Néhányon jelenleg is dolgozom, és nagyon izgatott vagyok miattuk! Nem biztos, hogy olyan jók, de akkor is élvezem azt, hogy írhatok.


Elárulhatsz nekünk valamit a "Ride" következő epizódjairól?

Kendra: Nem szeretnék spoilerezni, mert a showt mindenhol más időpontban játsszák. Ettől függetlenül látni fogunk új barátságok születését, és még többet tudunk meg a karakterek múltjáról. Látni fogunk egy vagy két szerelmi háromszöget, és egy hatalmas rejtélyt a Covington Akadémia körül, amit Kitnek és barátainak meg kell próbálniuk megoldani. Minden olyan izgalmas, és bárcsak többet mondhatnék erről, de itt abba kell hagynom, hogy mindenki láthassa kibontakozni a történetet.

Mit szeretnél elérni a következő néhány évben? Vannak terveid?

Kendra: Azt hiszem, minden színész számára az a legjobb, ha tovább dolgozhat. Nagyszerű történetek projektjein, kihívást jelentő szerepeken, érdekes helyeken, tehetséges emberekkel. Ezeken én mind dolgozni szeretnék, és természetesen IMÁDNÁM, ha több évadot is csinálhatnánk a "Ride"-nak. Ami a távoli jövőt illeti, szeretném, ha valamelyik filmet, amit én írtam, elkészítenék.

Köszönjük szépen az interjút! Van bármi üzeneted az olvasóinknak?

Kendra: Nem, én köszönöm! És igen! Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt az interjút! Ha tervezitek, hogy megnézitek a "Ride"-ot, remélem, ugyanannyira élvezitek majd, amennyire mi élveztük a forgatást! Ha még bizonytalanok vagytok, adjatok neki egy esélyt! Ha több infóra lenne szükségetek, kövessetek engem Twitteren (@kendra_timmins), Instagramon (@kendraleightimmins), vagy Facebookon (Kendra Timmins Official)!

Várjátok már a sorozatot? Ne felejtsetek el kommentelni cikkünk alatt!

N.A.
more »

2017. február 26., vasárnap

Fergeteges Farsangi bál a Cocoon Bárban

„Remek jelmezek, lehengerlő produkciók, és fantasztikus hangulat!” – A Zoltán Erika tánciskola tatabányai növendékei, és a péntek este megrendezésre kerülő Farsangi Bál résztvevői így búcsúztatták a telet. 

Tata – Immár második alkalommal, a Cocoon Bár és Étteremben került megrendezésre az ECDS Farsangi Bál. A zártkörű rendezvényen Kecskés Tímea vezetésével, a tatabányai tánciskola utánpótlás csoportjai mutathatták be tánctudásokat. A közel ötven fővel büszkélkedhető tánccsapat hatalmas energiával állt a színpadon, és a mostani fellépésükkel is, a kimagasló tehetségről tettek tanúbizonyságot. A fantasztikus produkciók után, a kisebbek kreatív és ötletes jelmezei, és az izgalmas tombolahúzás színesítette a rendezvényt. 

A fiatalok táncos farsangja után, a szervezők kitárták a kapukat a nagyközönség számára is. A kissé hideg idő ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze a város egyik legkedveltebb szórakozóhelyén, hogy a régi nagy slágereket felidézve, újra a 90-es években találják magukat. Az este háziasszonya a retro zenei vonal egyik kiválósága Zoltán Erika volt, aki az országos tánchálózatának négy kiemelkedően tehetséges oktatójával lépett színpadra. Az énekesnő egy igazi energiabombaként állt a közönség előtt. A fellépés alatt olyan népszerű slágerek is felcsendültek, mint a „Szerelemre születtem”, a „Casanova”, és a „Túl szexi lány”. 

„Barátnőimmel látogatottunk el a Cocoon szórakozóhelyre, mert nagyon kedveljük Zoltán Erikát. Egy közösségi oldalon értesültünk a rendezvényről, nagyon jól éreztük magunkat.” – mondta Anikó, aki Tatabányáról utazott le Tatára, kifejezetten a rendezvény miatt. A retro disco két hangulatfelelőse, Terbócs Dénes, és Magyarország egyik legsikeresebb lemezlovasa DJ Dominique volt, akik hajnalig garantálták a fantasztikus hangulatot. A legnépszerűbb dalokon túl, a tökéletes hang és fénytechnika tette igazán felejthetetlenné az estét.

S.N
more »

2017. február 22., szerda

Szurovecz Kitti: "Ha nincs kedvem írni, egyszerűen nem írok."

A hazai olvasóközösség számára már igazán ismert Szurovecz Kitti neve. A fiatal édesanya nem csak az újságírás területén ért el hatalmas sikereket, hanem az eddig megjelent regényei is folyamatosan fogynak a boltok polcairól. Mit gondoltok, Kitti életében volt már olyan, hogy nehézséget okozott elmerülnie az írás világában? A vele készült interjúnkban többek közt erre a kérdésre is választ kaphattok! 

Információink szerint, elég sokáig foglalkoztál a színészi hivatás gondolatával, de a tanulmányaid során mégis a kommunikációs szakot választottad. Tulajdonképpen mi vezérelt az írás tudománya felé?
Kitti: Az írást nem tudománynak tartom, hanem rendkívül jó lehetőségnek az önmagunk megismeréséhez vezető úton. Sosem gondoltam az írásra úgy, mint munkára, vagy karrierre, egyszerűen csak szeretek írni, történeteket szőni, és érdekelnek az emberi sorsok, mások belső motivációi, az emberi kapcsolatok. Ezért is lettem előbb újságíró, majd jóval később, hét év múlva regényszerző is.

Az évek alatt már számos sikeres és népszerű regényeddel sikerült megtöltened a könyvesboltok polcait. Az eddig megjelent történeteid közül, melyik volt számodra a legmeghatározóbb? 
Kitti: Egyértelműen a Hópelyhek a válladon. Egyrészt mert önéletrajzi ihletésű, másrészt, mert szerintem az eddigi legérettebb írásom. Gyógyultam általa. Míg írtam, feldolgoztam néhány gyerekkori és párkapcsolati traumát. Nagy örömömre az Olvasóim azt írják, őket is érik a történetem által felismerések, gyógyulnak általa. Épp ez volt a szándékom vele, hogy ez történjen, szóval boldog vagyok.

2016 október végén, a Hópelyhek a válladon című alkotásoddal varázsoltad el az olvasóközönségedet. A regény egy borderline személyiségzavarban szenvedő férfi, és egy frissen elvált hölgy „szerelmi kapcsolatát” mutatja be. Egy regény megírásakor csak annak a személynek a bőrébe képzeled magad, akinek a szemszögéből írod a történetet, vagy esetleg a többi szereplő gondolataiban is elmerengsz?
Kitti: A Hópelyhek a válladon esetében leginkább Arlene bőrébe bújtam, az ő szemén át láttattam a dolgokat. Fontos volt számomra, hogy szubjektív legyen, hogy az olvasók tisztán lássák, mit érez egy ilyen helyzetben az áldozat, ahogyan azt is, miért nem tud túllépni vagy továbblépni, egyszerűen elhagyni azt, aki ilyen bántva szereti. Nyilván nem látok bele a férfiak lelkébe, csak azt adhattam vissza a regény oldalain, amit én kaptam az igazi Colin-tól és Hayden-től. Illetve, azt, ahogyan egy-egy helyzetben viselkedtek.

Pályafutásod során voltak olyan pillanatok vagy időszakok, amikor nehézséget okozott elmerülni az írás világában? Ilyenkor, hogy sikerült erőt venned magadon?
Kitti: Az a taktikám, hogy nem veszek erőt magamon. Ha nincs kedvem írni, egyszerűen nem írok. Persze, cikket, interjút, azt igen, de az egész más, hiszen hozott anyagból dolgozom, és nem nekem kell kitalálnom egy történetet. Sosem szabad erőltetni a regényírást, és egyáltalán semmit, ami a szenvedélyünk, mert akkor munkává válik és az utálatos dolog. Olyan, mintha a szerelmünket holnaptól festő-mázolóként alkalmaznánk. Az ihlet a legváratlanabb pillanatokban, a legkülönösebb események hatására talál rám. Arra törekszem, hogy amikor velem van, írjak, mint a kisangyal.

Nem csak a fantasztikus regényeiddel, hanem kimagaslóan tehetséges újságírói készségeiddel is remekelsz a mindennapokban. Manapság ez a szakma is kétrétű, hiszen az egyik oldal a hiteles tartalomra és az összetett írásokra törekszik, míg a többiek a figyelemfelkeltő pletykák – egyszóval a bulvárosodás felé hajlanak, mégis rájuk van a legnagyobb igény. Neked mi a véleményed erről?
Kitti: Én a Meglepetés magazinnál dolgozom főállásban, ami nem bulvárlap, hanem egy kedves, női magazin, főként nőket érintő témákkal foglalkozunk. Nem sok ilyen boldog kis sziget van már a mai médiában, szóval igencsak megbecsülöm, hogy itt dolgozhatok. Sok érdekes emberrel találkozom és beszélgetek az interjúk során, és ez rengeteg történetet ad a regényíráshoz is. Úgy gondolom, a bulvárra is szükség van, de csak a jó ízlés határain belül, kattintás vadász oldalak mondvacsinált híreit én magam sem olvasom. Ami nehéz, hogy pont ezek miatt sokszor úgy érzem, az újságírói hivatásnak van pejoratív, rossz hangú színezete is, ami nem könnyíti meg a munkámat, pedig én aztán mindig minden riportalannyal egyeztetek az utolsó betűig az elkészült cikk kapcsán, és sosem teszek fel bántó, vagy épp bugyiban turkáló kérdéseket. Azért úgy érzem, a 13 éves szakmai múltam nyomán sok művész megbízik bennem, és ha hívom, nem retteg, hogy ez meg mit akar már megint, hanem kedélyesen beleköszön a telefonba, és mindig örül, ha együtt dolgozunk. Ez jó érzés.

A közösségi oldalakon számos olyan csoport működik, ahol a tehetséges, ugyanakkor szakmai tapasztalatokkal még nem rendelkező fiatal írók próbálják bontogatni a szárnyaikat. Mit gondolsz, milyen előnnyel és hátránnyal szolgálhatnak az ilyen csoportok?
Kitti: Az írói csoportok alakulásának csak előnyei vannak! A kezdő regényszerzőknek vagy novellistáknak a lehető legjobb, ha megosztják egymással az írásaikat, ha beszélgetnek az írásról és segítik egymást a fejlődésben. Remek, hogy egyre több ilyen alakul és kiscsoportos műhelymunka folyik. Csodálatos, hogy az internetnek köszönhetően egy-egy tehetséges kezdő író akár néhány hónap leforgása alatt is saját olvasótáborra tehet szert.

Szerinted az internet adta lehetőségek mennyire segíthetik elő a későbbi karrierjüket?
Kitti: Nagyon fontos, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Hogy blogoljanak, hogy fejezeteket osszanak meg online az írásaikból, hogy olvasótábort toborozzanak maguk köré. Mert akinek van, azzal elsőkönyves szerzőként is sokkal könnyebben szóba állnak a könyvkiadók, hiszen nincs bennük akkora kockázat, mintha egy teljesen ismeretlen írót szeretnének bevezetni a piacra.

Mit üzennél a Pop-Hopp Extra blog követőinek?
Kitti: Hogy olvassanak nagyon sokat és jó könyveket! Egy friss kutatás szerint a magyar lakosságnak csak mintegy egyharmada olvas. Ugye, milyen borzasztóan kevés? Jó lenne ezt a következő években legalább 50%-ra felküzdeni! Mert amit a saját bőrünkön nem tapasztalhatunk meg az életben, azt megtehetjük a jó könyvek által. Szegényebb, aki nem olvas. Komolyan. Én állandóan nyakig benne vagyok egy könyvben. Most épp Rowling Cormoran Strike sorozatát olvasom, és totálisan beszippantott. És hogy mikor olvasok a munkám és a családom mellett? Megtalálom a módját. Villamos, orvosi váróterem, WC – annyi lehetőség adódik!

S.N
more »

Zoltán Erika: 30 év - 30 dal kihívás - Hangolódjunk együtt a nagykoncertre!

Bizonyára már ti is értesültetek róla, hogy Zoltán Erika énekesnő - akinek az egyik slágeréről kapta blogunk a nevét - március 11-én ünnepli pályafutásának 30. esztendejét. A jubileumi évforduló alkalmából, egy kis játékra szeretnénk titeket invitálni, hogy könnyebben menjen a várakozás. Idézzük fel együtt a legjobb slágereket!


A játék célja, hogy a 30 év - 30 dal elnevezésű nagykoncertig, minden nap egy Zoltán Erika slágert oszthatnátok meg az adatlapotokon. A publikálás pedig a következő feltételeknek megfelelően alakulna. A megosztott posztban meg kell jelölni az oldalunkat (így -> @Pop-Hopp Extra), aztán a jelenlegi napot, majd jöhet a dal.

Zoltán Erika: 30 év – 30 dal kihívás

1. Nap - A jelenlegi kedvenc dalom
2. Nap - A dal, amire bármikor tudnék táncolni
3. Nap - Az első olyan dal, amit élőben hallottam
4. Nap - Ami mindig megnevettet
5. Nap - Amit mindenképp hallanék a nagykoncerten
6. Nap - Egy dal, ami egy szomorú emlékhez köt
7. Nap - Ami egy boldog emlékhez köt
8. Nap - A dal, amelyiket már énekeltem otthon
9. Nap - Ami boldogsággal tölt el
10.Nap - Amit sosem felejtek el
11.Nap - Ami megtanított valamire
12.Nap - A dal, amelyik nélkül nincs koncert
13.Nap - Ami jelentős szerepet tölt be az életemben
14.Nap - Ami elűzi a rossz kedvem
15.Nap - A dal, amelyiken bármikor tudnék sírni
16.Nap - Egy dal, amit biztosan megtanítok az unokáimnak is
17.Nap - Jelenlegi kedvenc dalom – Hátha változott a kezdetek óta –
kiegészítve ezzel a szöveggel: A 30 év alatt azért kedveltem Erikát, mert..
more »

2017. február 19., vasárnap

INTERJÚ: A fiatal focista tovább küzd

Talán még ismeretlen számotokra Hajdár Dániel neve, a 20 éves focista azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megváltozzon.

Győrben született, és itt is szeretett bele a labdarúgásba. Fiatal kora ellenére már rengeteg tapasztalatot szerzett a sportágban. 2009-ben a Győri Dózsa SE játékosaként, később hat éven keresztül a Győri ETO színeiben lépett pályára, ahol el is végezte a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiát. Dani, aki elsősorban a középhátvéd pozíciót tölti be a mérkőzéseken, nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is focizott már - ebben segítette őt remek szlovák és angol nyelvtudása is.

A sikeres kezdés nagy ugróléc lehet bárki számára, aki keményen dolgozik. A fiatal játékosnak mégis próbatétel elé kellett állnia; az átigazolási szezon utolsó pillanatában küldték el Sopronból.

Dani mégsem adja fel legnagyobb álmát, hiszen sokan támogatják őt. Az őszi szezon és a téli felkészülés folyamán barátja, Máthé Jenő segített neki a megfelelő focicsapatot találni. Jenő csupán 18 éves, de már most sikerült neki teljes értékű ügynöki munkát végeznie. Korábban ő is focizott, de mégsem maradt a pályán, hiszen számára leginkább az volt a fontos, hogy más tehetséges játékosok karrierjét elősegíthesse.

A minap egy interjú keretein belül leültünk beszélgetni Danival és Jenővel. Dani mesélt nekünk arról, hogyan sikerült folytatnia a küzdelmet, milyennek képzeli el a jövőjét, és mi a véleménye a magyar labdarúgásról, míg Jenő a közös munkával kapcsolatban válaszolt néhány kérdésünkre.


Mindig focista szerettél volna lenni?
Dani: Igen, mindig is profi labdarúgó szerettem volna lenni.

Szóval semmi más nem volt tervben?
Dani: Semmi más nem volt tervben, mert egészen kicsi korom óta azért edzettem, hogy megkapjam a lehetőséget egy nagyobb csapatnál. A középiskola megválasztásakor is ez az érv szólt a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia mellett.

Tulajdonképpen a Győri ETO-nál kezdődött a karriered. Hogyan tekintesz vissza az ott eltöltött idődre?
Dani: Igen, itt kaptam meg az első nagyobb lehetőséget a labdarúgásban. Előtte Győrszentivánon és a Győri Dózsában fociztam, ahonnan sok jó emléket őrzök. Az ottani edzőknek köszönhetően sikerült annyit fejlődnöm, hogy a Győri ETO-hoz kerülhessek, amiért a mai napig hálás vagyok nekik. ETO-s éveimre mindig büszkén tekintek vissza. Nagyon sok mindent tanulhattam a klubnál, hiszen profi körülmények között készülhettem a bajnoki mérkőzésekre. Elmondhatom, hogy a klub kulcsjátékosaként mutatkozhattam be az utánpótlás-válogatottban is, és itt köthettem életem első profi szerződését. Ha ETO-s éveimre gondolok, büszkeséggel és önbizalommal tölt el, hogy Magyarország egyik elit akadémiáján nevelkedhettem.

Milyen technikát sajátítottál el az Akadémián?
Dani: Leginkább a lapos, kombinatív labdakihozatalokban és a higgadt játékban fejlődtem, hiszen az edzőim ezt favorizálták. Rengeteget gyakoroltuk a védekező mozgásokat is, emellett a helyezkedésemet és a megelőző szereléseimet is nagy erősségemnek tartom.

Összesen 157 pályára lépésed volt a korosztályos csapatokban. Volt olyan meccs, ami kiemelkedett valamiért a többi közül számodra?
Dani: Talán egy U18-as Honvéd elleni találkozó. 0-1-es állásnál a 80. perc környékén egy szöglet után kipattanó labdát 25-30 méterről a rövid felsőbe bombáztam, ezzel megszereztem az egyenlítő gólt.

Hol tart a magyar labdarúgás szerinted?
Dani: Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött jó irányba! Odafigyelnek a klubok utánpótlásképzésére, és ez, idő kérdése ugyan, de meghozza majd a gyümölcsét. Jó látni, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány szívesen kipróbálja a felnőtt válogatottban a fiatal tehetségeket, és számukra plusz motiváció, hogy jó teljesítménnyel, kortól függetlenül be lehet kerülni oda. Minden labdarúgónál nagy elismerés, ha számítanak rá a felnőtt válogatottban is.

Már a külföldi helyzetbe is belepillantottál egy kicsit. Mennyivel másabb ott?
Dani: Külföldön, Szlovákiában azt tapasztaltam, hogy mentálisan, fejben jobban akarják a játékosok a maximumot nyújtani. Sokkal alázatosabbak, és az első perctől az utolsóig szívüket-lelküket kiteszik a pályán a klubért és a szurkolókért. Edzésen mindig a legjobbat nyújtják, és folyamatosan azért edzenek, hogy fejleszthessék különböző hiányosságaikat. Véleményem szerint az a döntő fontosságú, hogy ők a nap 24 órájában a profi sportolói életet próbálják élni. Megfelelő alvás, étkezés, regeneráció nélkül az edzés és az elvégzett munka mit sem ér!

Te sokat dolgoztál, mégis egyik napról a másikra bizonytalanná vált a karriered. Elmesélnéd, hogyan történt ez?
Dani: Január elején a barátom, Jenő felhívott, mert megbeszélt egy próbajátékot a Soproni VSE csapatával. Tetszett az ötlet, és másnap már csatlakoztam is a csapat téli felkészüléséhez. Néhány nap múlva már meg is feleltem egy Nitra elleni edzőmeccs után. Minden részleten megegyeztünk, másnap pedig már alá kellett volna írnunk a papírokat. Felmentünk az ügyvezető-igazgatóhoz, ahol elém is rakták a szerződést. Elolvastam, de néhány papír hiányában sajnos mégsem írhattam alá; a játékengedélyem csak hetekkel később érkezhetett volna meg. Akkor még megnyugtatott az, hogy a klub leigazol engem, Jenőnek el is küldtek egy Szándéknyilatkozatot. A ciprusi edzőtábor során minden edzőmérkőzésen pályára léptem, élveztem a mester bizalmát. A visszaigazolási papírjaimat a klub még nem tudta akkor elintézni. Érdeklődtünk a csapatnál, de továbbra is azt a választ kaptuk, hogy várjunk, idővel minden rendben lesz. Február 8-án edzés után felhívott az ügyvezető, és közölte, hogy, pénzhiányra hivatkozva, nem számítanak rám.   Érzékenyen érintett a dolog, hiszen már teljes értékű csapattagnak éreztem magam. Az átigazolási időszak utolsó fázisában pedig már nem volt a képben más csapat.

Ez hihetetlen! Ennek ellenére nem adod fel, és tovább küzdesz, igaz?
Dani: Nekem most nagyon nehéz ez az időszak, mert a mennyországból hirtelen a pokolba jutottam, számomra érthetetlen okokból. Mégis, én egy olyan ember vagyok, aki minden nehézség után feláll. Igen, tovább küzdök!

Nehéz azért ezt megtenni, és továbblépni. Neked hogyan sikerült?
Dani: Próbáltam magam biztatni, és most szeretnék leginkább a pozitív dolgokra gondolni. Sokat edzek külön és sokat fejlesztem magam mentálisan. Jelenleg az a legfontosabb, hogy fejben ne essek szét.

Kik támogattak ebben a nehéz helyzetben?
Dani: A családom mindig mindenben mellettem áll. Ők támogatnak, biztatnak még ezek után is. Bármiben segítenek annak érdekében, hogy elérjem a célom. Nagyon hálás vagyok ezért nekik. Remélem, egyszer viszonozni tudom majd nekik mindazt, amit értem tesznek.


Hogyan tovább?
Dani: Januárban volt néhány másik klubtól is megkeresésem, de visszautasítottam őket, mondván, én már megtaláltam a csapatomat. Jelenleg nem tudom, hol fogom folytatni a pályafutásom, hisz ilyen rövid idő alatt lehetetlen olyan minőségi csapatot találni, ami egy 20 éves srácnak megfelelő lenne a fejlődése szempontjából.

Szlovák és angol nyelvtudással talán szerencsésebb lenne egy külföldi csapatot választani. Vannak ilyen terveid?
Dani: Természetesen vannak ilyen terveim. Most is azon dolgozom, hogy külföldre igazolhassak hosszabb időre. Ezzel szeretnék bizonyítani a magyar labdarúgásnak és azoknak, akik nem hittek bennem.

A futball manapság egy üzletté vált. Szerinted milyen hatásai lesznek ennek?
Dani: Már most érezhető, hogy a futball egyfajta üzletté változott. Az a célja az embereknek, hogy minél nagyobb profitot hozzanak ki belőle. Sajnos úgy érzem, hogy ez a labdarúgás szépségére megy, pedig mindenki azért szereti meg ezt a sportot, mert szép.

Mennyire nehéz így kiemelkedni a többiek közül?
Dani: Nagyon sok jó focista van a világon. Kiemelkedni csak úgy lehet, hogy a nap 24 órájában profi sportolói életet élünk, és folyamatosan motiváljuk magunkat.

Van olyan focista, akire példaképedként tekintesz?
Dani: Talán furcsán fog hangzani, de én Mervó Bencét tartom a példaképemnek. Vele még Győrben játszottam együtt. Azért csodálom, mert megmutatta, hogy ennyi sérülés, csalódás után is fel lehet állni, és ilyen rövid idő alatt nagyon sok eredményt el lehet érni. Ha sokat dolgozunk és fejben erősek vagyunk, akkor bárhonnan fel lehet állni és sikereket lehet elérni.

Mit szeretnél elérni focistaként?
Dani: Külföldön, Németországban vagy Spanyolországban szeretném megmutatni magam egyszer egy nívós bajnokságban.

Mi szurkolunk! Üzennél esetleg azoknak, akik a te utadat szeretnék követni?
Dani: Bármi is történjen velük, a hitük és az álmaik motiválják őket. Minden akadályt le lehet győzni, és minden csalódás után fel kell állni, mert azok erősítenek meg mindenkit. Eltelhet 1 év, 4 év, de ha teszünk az álmainkért, előbb-utóbb kopogtatni fog az ajtón a szerencse, és akkor készen kell állnunk!

Jenő, mikor és hogyan ismerted meg Danit?
Jenő: Október egyik délelőttjén csörgött a telefonom. Egy barátom hívott, amin nem lepődtem meg, hiszen sokat beszélünk, gyakran telefonon is. Gyorsan elmagyarázta, kiről és miről lenne szó.  Regionális szinten intéztem már hasonló dolgokat, de az még nekem is új volt, hogy egy fiatal és ambiciózus srácot elvigyek a profi sport világába. Éreztem, hogy képes vagyok rá, de csak azt mertem megígérni, hogy mindent megteszek. A közel fél év alatt Dani személyében egy nagyszerű sportembert ismertem meg.

Könnyű vele dolgozni?
Jenő: Abszolút. Mindenben kikérem a véleményét, hiszen az ő jövőjéről van szó. Már az elején figyeltem arra, hogy minél jobban megismerjem, tudjam, mik a céljai és az elvárásai. Így most már egy esetleges gyors döntéshozatalt fel merek vállalni. A téli felkészülési időszak előtt két hétig segítettem az egyéni edzésprogramjában, és a hozzáállására sosem lehetett panasz.

Milyennek látod a jövőjét?
Jenő: Mindenkinek keményen meg kell küzdenie a saját jövőjéért. Az utóbbi másfél-két évben rengeteg csalódás érte Danit a sportban. Jelentősen alul értékelik, de minden nap azért edz, hogy fejlődjön, és megmutathassa mindenkinek, ki is ő valójában. A tavalyi Leicester-csoda csapatkapitánya, Wes Morgan 32 éves korára jutott a csúcsra, nem kevés akarattal és munkával.

Mennyire viselte őt meg ez a bizonytalan helyzet?
Jenő: Amennyire engem is. Három NB2-es csapatnál tudtam neki próbajáték-lehetőséget intézni, melyek közül egyik helyről nemleges választ kaptam, a másikról egy erős „talán”-t, amiből sajnos később sem lett igen. A harmadik a Soproni VSE volt. Elég zavaros volt a csapattal töltött egy hónapjának utolsó időszaka. Több oka is volt ezért annak, hogy végül nem tudta aláírni a profi szerződését a téli átigazolási időszak folyamán.

Neked mennyi munkát jelentett?
Jenő: A sporttal töltött időmet sosem tekintettem munkának. Belőlem sosem lehetett volna profi labdarúgó, de másoknak, akik bíznak bennem, segíthetek ebben. Két nagyon tehetséges fiatal srácot tudtam elhelyezni olyan utánpótlás-csapatokban, ahol rengeteget fejlődhetnek, és harcolhatnak az álmaikért. Dani 96-osként jövőre már nem lesz támogatott korosztály tagja, de ez nem jelenti azt, hogy nem kap több lehetőséget profi csapatoknál.

Mi az, ami motivál titeket?
Bontsuk két részre a kérdést, hiszen két teljesen más dolgot csinálunk. Daninak mindenképp a motivációkeresés lesz a következő időszak legfontosabb feladata. Meg fogja még kapni a második esélyét, és élni fog azzal is, hiszen most sem rajta múlott. A részemről összetettebb a dolog. Egyrészt az motivál, hogy másoknak segíthetek, másrészről pedig bizonyítani szeretnék másoknak és magamnak. Szeretném megmutatni, hogy a fiatal korom ellenére képes vagyok elvégezni egy ilyen stresszes munkát, és nem az vagyok, akinek első látásra tűnök. Ha a munkámmal egy nagyon kis darabot hozzá tudok tenni a magyar futball minőségbeli javulásához, már megérte lemondanom minden másról.

N.A.
more »

2017. február 7., kedd

Nyilvánosságra hozták a "Got Me Started" turné dallistáját

Nyilvánosságra hozták Martina Stoessel "Got Me Started" elnevezésű első szóló turnéjának dallistáját. Az énekesnő már gőzerővel készül a koncertsorozatára, amivel Budapesten kívül, még számos európai nagyvárosba ellátogat. A fellépések alatt, számos sikeres dalokból fog "csemegézni". A tavalyi évben megjelent lemezéről hallhatunk számokat, emellett a Tini film betétdalai, és a Violetta című argentin televíziós filmsorozat népszerű dalai is felcsendülnek a koncerteken.

Mindezek után, lássuk mire számíthatunk:
Great Escape
All You Gotta Do
Siempre Brillaras
Sigo Adelante
Got me Started
Sie Tu Te Vas
Don´t Cry For Me
Finders Keepers
Handwritten
Confia En Mi
Born To Shine Acustico
Losing The Love
Se Escapa Tu Amor

Violetta sorozat dalai:

Underneath It All
En Mi Mundo
Te Creo
Como Quieres
En Gira
Hoy Somos Mas

S.N
more »